Korfu – az élő sziget

Kaszás Gergely neve több mint tíz évre összeforrt a Nikon termékekkel, ő volt (ha nem máig is az) az országban a legnagyobb Nikon szakértő. A kereskedelmet idén végleg fotózásra cserélte, és sokak örömére gyönyörű esküvői képeket készít. A Nikontól nem szakadt el végleg, a gép ott lóg a nyakában.

Úgy jó egy évvel ezelőtt egy őszi fotós rendezvényen egy beszélgetésünk alkalmával a nyaralásra terelődött a szó, és Gergő ódákat zengett nekem Korfu szigetéről!  Hihetetlen átéléssel ecsetelte, hogy ott micsoda fantasztikus emberek élnek, milyen csodálatos a sziget élővilága, milyen gyönyörű partszakaszai vannak a szigetnek, milyen jókat lehet ott enni, stb. Beültette a bogarat fülembe, és az idei családi nyaralásunk tervezésekor tavaly decemberben felhívtam, meséljen egy kicsit részletesebben is a szigetről!

Gergő azonnal belement a randiba, és órákon át olyan átéléssel, oly lelkesen mesélt korfui barátairól, a sziget látnivalóiról, hogy el is döntöttem, nekem azt látnom kell! Ha csak fele ennyire fogom élvezni az utazást, mint magát a beszámolót, már biztos káprázatos nyaralásunk lesz! Azzal váltunk el egymástól, hogy  összerak nekem egy 5-6 napos útvonaltervet a szigeten, olyan látnivalókkal, melyek naponta nagyjából egy helyre esnek. Pár hét múlva kaptam is egy komplett utazási tervet fotókkal, leírással, mintha csak egy utazási katalógus szerkesztőségnek készítette volna a leírást! Azonnal lefoglaltunk egy szállást annak a helynek a közelében, ahol Gergő rendszeresen megszállt a szigeten, hogy útleírását a lehető legkönnyebben követhessük.

Az út

Nyolcan vágtunk neki egy bérelt kisbusszal a hosszú útnak. A három gyerek mellé még egy unokatesó, és egy baráti család gyereke is velünk tartott, és jött velünk egy nagymama is, hogy a korfa Korfun tisztességesen le legyen fedve! Budapestről a szállás 1.340km volt tokkal-vonóval. Szerbián és Macedónián keresztül jutottunk el Görögországig, ott Thessaloniki érintésével mentünk egyenesen a Igoumenitsa városában lévő kikötőig, ahonnan mi Korfu (Kerkyra) városába hajóztunk (a kompozás 1:45 perc kb), mert egyrészt Gergő elmondása szerint a városba behajózva gyönyörű a látvány, másrészt mert onnan már csak 10km-re volt a szálláshelyünk.

A csapat

Olcsóbb a Lefkimi városába tartó útvonal, de ha valaki a sziget északi részébe tart, át kell autózzon a szigeten, mert ez a kikötő a déli részen található.

Hétköznap délután 5-kor indultunk Budapestről, hogy a röszkei határnál lehetőleg ne kelljen sokat várnunk. Ez be is jött, nagyjából 40 perc alatt átjutottunk mindkét oldali állomáson. A Szerb Macedón határ szintén zökkenőmentes volt, nem volt itt sem több a várakozás. Az útvonal végig jól járható, jól lehetett haladni, alig pár kilométeren nincs csak autópálya vagy többsávos autóút. Mindent egybevéve 19 óra alatt értünk ki a szálláshelyünkre. Felváltva vezetve ez nem is volt vészesen megterhelő. Ottani idő szerint kora délután léptünk a szigetre, kipakolás után az egész napot a tengerparton töltöttük.

Holdfogyatkozás

A kaland

Már az első esténk is különleges volt, a teraszról, a tengerrel a háttérben figyelhettük végig a teljes holdfogyatkozást. Sajnos nagyobb teleobjektív nem volt nálam, így csak gyengébb minőségű fotót tudtam készíteni a vörös holdkorongról.

Achilleon – Sissi szobra

Az öt gyerek bizonyos mértékig behatárolta, hogy mennyi látnivalót tudunk megnézni egy nap, mert a tengert kihagyni egyik nap sem lehetett! Persze két alkalommal ez nem jött össze, de ez már részletkérdés! Szerencsére a látnivalók közül sok maga a tengerpart volt, így könnyebb volt a dolgunk!

Első uticélunk a szálláshelyünkhöz közel, 4-5 km-re lévő Sissi rezidenciája volt, melyet Gergő bejelölt, mint érdekes látnivaló. A kissé eklektikus palotának és Sissinek magának is érdekes a története. Maga a kastély fantasztikus helyen található,  bejárva az épületet pedig átérezhetjük, milyen lehetett az élet benne annak idején. A névadó szobra nagyon szép környezetben nyugszik, a másik monument egy csodás park csücskében hatalmas méretével nyűgöz le, és a szobor tekintetét követve elénk tárul Korfu szigetének egész északi része.

Prassaudi beach

A nagyjából egyórás nézelődés után egy csodás tengerpartot (Prasoudi) kerestünk fel  a sziget nyugati oldalán, ahol hatalmas hullámok fogadtak minket egy homokos tengerparton. A Palatinuson ezért fizetni kell, és időnként leáll! Mi itt órákon át élvezhettük a tajtékzó, néha 2-3m magas hullámokat!

Agios Matthaios

Miután a habokban kiugráltuk magunkat, egy helyes hegyi falu, Agios Matthaios felé vettük az irányt. A szűk utcák kissé nehézkessé tették a kisbusszal a közlekedést, de sikerült végül parkolóhelyet találnunk. A hegyoldalban egy kis kávéházakkal teli nyüzsgő falu fogadott minket. A helyiek a teraszokon ücsörögve, kíváncsi tekintetekkel nézték, ki az a túrista, aki ide vetődött. Innen hazafelé még beugrottunk egy eldugott kis erődbe is, ha már útba esett!

Kaiser’s Throne

A következő napot egy kiadós görög reggeli után a Kaiser‘s Throne kilátónál kezdtük, ahonnan szinte az egész szigetet belátni! Már maga a hely is csodás, de a kilátás még ezt is űbereli!

Mirtiotissa

Kicsodáltuk magunkat, és egy romantikusnak ígérkező öböl felé vettük az utat. Mirtiotissa az a tengerpart, melyről Gerard Durell egyszer azt mondta, ez a sziget legcsodásabb öble! Ezt vitatni nem is lehet! Mikor az öböl fölé értünk, kipattantunk, hogy fentről is megcsodáljuk ezt a híres partszakaszt! Elámultunk a látványon! Azonban egy kis homokszem került a gépezetbe, mikor az egyik kamasz lányom felkiáltott!
– Ezek itt mind nudisták!
Az én –már nem tinédzser –szemem, és a látvány sodró szépségének kombinációja elsőre nem jutott el ilyen részletekig. De jobban szemügyre véve a parton lévőket igaza volt a megszólalónak. Öt gyerek, egy nagymama, és a mi világunktól is már távol lévő nudizmus újabb uticélt szabott nekünk. Onnan kicsit fölsétálva az ösvényen felülről is megnéztem ezt a csodás helyet. Aki a sétát választja, annak Afionas faluban kell letennie az autót, hogy gyalog megközelíthesse az öblöket. Érdemes!

Paleokastritsa egyik öble

Paleokastritsa egy olyan partszakasz, ahol a sziget északnyugati részén a hegy beleszakad a tengerbe, sok kis öböllel tagolva a sziklás partot. Az öblök egy részébe csak hajóval lehet eljutni, így elhatároztuk, hogy erre a napra kibérlünk egy motorcsónakot. A kikötőnél már leintett minket egy idős, csokibarna, kicsit a Rejtő Jenő kikötői figuráira emlékeztető pasi és ékes magyarsággal kérdezte a rendszám láttán:
– Magyar? Jónapot, Ferencváros, köszönöm!
Ezzel már belopta magát a szívünkbe, és szót fogadva invitálásának, követni kezdtük a kikötő hátsó részébe.

Paleokastritsa

Rövid, hangos telefonálás után szerzett is nekünk egy nyolcszemélyes motorcsónakot, melyet így konferált fel:
– I give you the best price, the best price! 90Euro! Best Price!
Mivel kicsivel többre számítottunk, örömmel vágódtunk be mindannyian a motorcsónakba. Egy rövid, kötelező bemutató után már neki is vágtunk a hullámoknak, és öbölről-öbölre fedeztük fel ezt a lélegzetelállító partszakaszt a tenger felől.

Korfu – Új erőd

Korfu – életkép

Korfu – piac

Egy teljes napot szenteltünk Korfu városának. A két erőd közötti óvárosi rész a velencei hatású kisvárosok szokásos arcát mutatta, lenyűgözve minket bájával. Kis utcák, hangulatos terek telis-tele kávézókkal, szuvenír boltokkal, kisebb-nagyobb templomokkal.

A városon még nem hagyott nyomot oly mértékben a túrizmus, hogy a lakók ne élnék itt zavartalan hétköznapjaikat, így ennek a hangulata is növelte az élményt.

A piacon például szinte alig látni túristát még így a főszezonban is.

Angelokastro

Angelocastro

Gergő útmutatása alapján a következő napi első állomásunk Angelokastro volt, melynek története is már érdekes: építése óta senki nem tudta elfoglalni. Az odavezető úton meg is értettük, miért nem! Az egyik oldalról, a tenger felől egy 300 méteres, nyílegyenes meredély védi, a másik oldalról pedig a hegyek között vezető hosszú, keskeny, a várból jól belátható úton lehet csak feljutni a vár lábához. Még a kocsi is megizzadt mire felért, hát még az ellenség! És még csak nem is lőttek minket!

Angelocastro

A várdombot a parkolótól megmászva olyan elképesztő látvány tárult elénk, hogy többször is visszamentünk egy-egy kilátóponthoz, hogy biztosan olyan szép-e, mint a fotókon, mert az szinte lehetetlen! Olyan volt!

Angelocastro

A távolban jól kivehetően kirajzolódtak Albánia partjai, közvetlen alattunk 300 méterrel tündöklött a tenger, és teljes rálátás nyílt a korábban már felfedezett Paleokastritsára. Lélegzetelállító volt!

Porto Timoni

Innen leereszkedve Porto Timoni volt a következő úticél, ahol egy keskeny földnyelv mindkét oldalán csodás öböl terül el. Mivel az öblökig egy hosszabb, keskeny ösvényen haladó gyalogút vezet, ezért a család a közeli Agios Georgios Pagi öbölben vert tanyát, ahonnan vízibiciklivel, SUP-pal, vizitaxival is meg lehet közelíteni a légvonalban 1,2km távolságra lévő Porto Timoni öbleit. Én fogtam a békalábamat, és a kis vízálló fényképezőgépet a nyakamba akasztva átúsztam a közelebbi öbölbe.

Legmagasabb pont

Jártunk a sziget legmagasabb pontján is, ahol egy kis kolostor várja az arra utazót, kertjében egy hatalmas antennatoronnyal mely külön érdekessé teszi a helyet. Maga az út a kolostorig is telis-tele van csodálatos természeti helyekkel, a kis tisztások az olajfa ligetek ölelésében üdítő látványt nyújtanak.

Old Perithia

A hegyről leereszkedve ellátogattunk a múlt században magára hagyott kis faluba, Old Perithiába. Az elhagyott házak némelyikét  birtokba vette pár válalkozó szellemű helybéli, és nagyon kedves kis tavernákat alakítottk ki az elhagyott utcák közt. Az egyik ilyen kis taverna falán régi fényképek mesélnek a hely mindennapjairól, mikor még lakott volt a település.

Érdekes, izgalmas fotótéma volt számomra, míg a gyerekek ugráltak a romok között. A feleségemet és édesanyámat nem kérdeztem mivel ütötték el az időt, míg rám vártak!

Vlacherna

Megfordultunk a közvetlenül a reptér mögötti kis Vlacherna kolostornál is naplementekor, ahol a repülőgépek szinte karnyújtásnyira szálltak el felettünk.

Vlacherna

A tengeren átívelő kis töltésen este nagy rákász, horgász élet zajlik, a helyi kisöregek vidám borozgatás mellett lógatják a pecabotot az öböl vizébe a reptéri lámpák fényénél, nem is csekély sikerrel!

Vannak, akik mezitláb a bokáíg érő vízben gázolva egy hálóval rákokat keresnek. Nagyon mókás látni a fejlámpák kacsázó fényét a sötétben! Egy idős hölgy odahívta magához a gyerekeket, széles mosollyal mutatta meg a szák tartalmát:óriási rákokkal volt tele!

Korission tó melletti beach

Megnéztünk még jópárpár tengerpartot is. A Korission tónál például kilómétereken keresztül tartó homokos part várja a strandolókat a holdbéli dűnék mögött. Ennek a partnak a másik, délebbre eső oldalán van Issos, ahonnan csodás a naplemente, ha az ember kivárja.

És a görög mentalitás

A harmadik estén hazafelé a hegyek közt a bérelt, szinte még vadonatúj kisbuszban felgyulladt egy ellenőrző lámpa. Olyan, amilyet még soha nem láttam. Próbáltam útközben megfejteni, hogy mi lehet, de nem ment. Otthon gugli, siker: AdBlue adalék szintje kevés. Bosszankodtam, mert az átvételkor, mikor rákérdeztem, mi a fene az a kék töltősapka az üzemanyag nyílás alatt, megnyugtattak, hogy azzal nem kell foglalkozzak, AdBlue nevű adalékanyag, kitart, míg haza érünk.
Másnap reggel az első útunk egy benzinkúthoz vezetett. Aztán még kettőhöz. Azt se tudták, mi az, de bíztattak, hogy van még több, nagyobb kút Korfun, ott biztos tudnak segíteni! Aztán a negyedik kúton kaptam egy ötletet: keressek egy szervízt! Úgy éreztem, ez jó ötlet! Találtunk is pár kilométeren belül egyet. Elkaptam a szemmel láthatóan menekülni próbáló szerelőt, és tagolt angolsággal megkérdeztem, van-e náluk AdBlue. Erre ő egy határozott karmozdulattal ennyit válaszolt:
– Boss!
Elindultam a karmozdulat irányába. Egy kis raktárhelységben valóban ott ült maga a Boss, két barátja, három sör, és három füstölgő cigaretta társaságában. Köszönésemre angolul visszaköszönt, ami megnyugtató volt az előzményeket tekintve. Elmondtam a bajomat, jött is a szó szerinti válasz:
Áááá, AdBlue, NO! The most blue is in Greece the sea, and the sky!
Ezen én úgy felnevettem a Boss haverjaival kórusban, hogy fél perc volt, mire a könnyeimet törölgetve meg tudtam kérdezni, mit is kéne akkor most tennem. A következő fél perc hangos görög beszélgetéssel telt, a söröket majdnem leverő gesztikulálással tarkítva. Meg is lett az eredménye, elmondták melyik úton menve, hol találom meg azt a szervízt, ahol kapni löttyöt ami nekem kell. Majd nagy nevetések közepedte, mindhármójukkal hátba veregetős kézfogással elköszöntünk egymástól. Így lett AdBlue adalékunk, mert persze meglett a szóbanforgó szervíz!

Nyaralásunk eredményeképp

Ez a kis sziget oly sokoldalú, hogy Gergővel abban maradtunk, az ő helyismeretét alapul véve, az ő túravezetésével szervezünk egy tavaszi fotós túrát Korfura! A görögöknél az egyik legnagyobb ünnep a Húsvét, így a terv az, hogy erre az időszakra időzítjük az utat. Így a sziget szépsége mellett a helyi szokások is lencsevégre kerülhetnek, ami külön izgalmakat ígér!

A részletek hamarosan itt, az uticélok menüpontban lesznek megtalálhatók!

Addig is nézzétek meg ezt a kis képválogatást Korfuról!

Képek és szöveg: Geréb Zsolt

By |2018-08-17T12:55:14+00:00augusztus 16th, 2018|Fotózás, Utazás|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet

tíz + 18 =